Történelem

Nem kell már sok, és a Raptors is 20 éve csiszatol a liga parkettjén, de ha felszántanánk, és bevetnénk a helyét sóval, talán az sem tűnne fel senkinek Kanadán kívül. A sikereket módszeresen kerülő franchise eddigi fennállása során öt alkalommal tehetett próbát a rájátszásban, ebből négyszer azért, hogy rommá verve lépdeljen tovább a rákövetkező idény nihilje felé. Akadtak persze szép pillanatok, az egyik a langolierek által már majdnem bekebelezett, önmagában azért sikeresnek mondható playoff-tünemény, amire a koronát a Raptors históriájának leg…bb (szabadon választható jelző beillesztendő) játékosa, Vince Carter tette fel. Fogalmad sincs hogyan, mi? Akkor mondom: diplomaosztó edzés helyett életed legfontosabb meccsnapján, game-bricker a konfdöntő kapujában, pipa. Annyira torontói a forgatókönyv, hogy ennél drámaibb finálét tán még Vince Gilligan sem tudott volna írni a szezonra.

A Stoudamire-Camby páros ígérete, a McGrady-Carter páros ígérete, a Bosh-Bargnani páros ígérete is csupa üde színfolt a csapat történelemkönyvében, aztán vannak itt zsákolóbajnoki címek, év újoncai, év edzője, Dávid Kornél, McGrady on Dávid Kornél, szóval csupa olyan dolog, amitől papíron marha jól fest minden, de régóta tudjuk, hogy a papír végletekig türelmes. A kanadai klub a „majd jövőre” tipikus mintapéldánya volt az elmúlt 18 évben, olyan kapaszkodókkal, amik egyrészt csupán ideig-óráig jelentettek tűzoltást a habzó szájú, de kitartó szurkolóik számára, másrészt szakmailag tökéletesen magyarázhatatlanok voltak, illetve olyanokkal, amik már a létrejöttük pillanatában a halálsoron várták a csodát…

Közelmúlt

A franchise második számú antikrisztusának munkássága rendkívül vidám történet: regnálása alatt, pusztán érzelmi döntésektől vezérelve (Andrea Bargnani, Hedo Türkoglu, Jermaine O’Neal, Shawn Marion, helló) eltékozolta a 2003-as draft legjobb magasemberének legproduktívabb éveit, és magát Chris Bosh-t is.

A vezetőség mellett ez persze magának a városnak is nagyban köszönhető, mert hiába multikulti, hiába vonzó bizonyos szempontokból, a tehetségek beszipkázásának legsimább útja Torontóban a legrögösebbnek számít: neves szabadügynökök „lefizetésére” esély sincsen, itt maximum draft vagy csere útján érkezhet meghatározó kosárlabdázó. Előbbiben Colangelo az olasz melót leszámítva egészen tűrhetően teljesített, DeMar DeRozan ugyan nem ért (és gyaníthatóan nem is ér el) azokba a magasságokba, ahová a sikerre kiéhezett rajongótábor várta, de azon a börzén kifejezetten jó picknek számított, ahogy 2011-ben Jonas Valanciunas is. Azonban ezek a pillanatnyi sikerek csupán lyukak foldozgatására voltak hivatottak. A csapat évről-évre cserélődött egy-két alapembertől eltekintve, így talán érthető, hogy egyik regnáló edző sem tudott fazont szabni a csapatnak, aki mégis megpróbálta, annak előbb-utóbb kitelt az ideje.

Hogy a jelenlegi front office milyen irányba viszi a klubot, az még mindig a millió dolláros kérdés, hiszen a Wiggins-mézesmadzag is legalább olyan szinten fojtogatja őket, mint az elmúlt idények abszolút lejtmenetét feledtetni vágyó megfelelési kényszer…

Erősségek

A nagygenerálon átesett, profi szemlélettel bíró vezérkar gyökeres változtatásra való hajlandósága. Tettrekész, respektált GM. Egy egész ország támogatása, hardkór szurkolói bázis. Remény a következő draft pole pozíciójára. A Valanciunas-effektus. Drake.

Gyengeségek

A Colangelo-éra éveken át tartó bohóctréfájának következ(e)t(lenség)ében összelapátolt, középszerűségből gyakorlatilag kiemelhetetlen keret. Sophomore slumpban vergődő vezetőedző. Számszakilag a csapat egésze rémálom, tele agyonértékelt kiegészítőkkel. Még mindig bizonytalan útkeresési fázis.

Húzóemberek

A csapat modernkori JYD-je, Amir Johnson ugyan hatalmas küzdő, és a legszerethetőbb raptor, de ide sokkal inkább egy, az adott lehetőségekhez mérten a játék menetét megváltoztatni képes játékos illik.

Jelen esetben Rudy Gay.

Aki egyúttal kerülhetne a reménységek közé is, mert műtött szemekkel és 8-9 kilónyi plusz izommal felvértezve várhatja az első teljes idényét Kanadában, Kanada pedig várhatja, hogy Gay lehozza karrierje első, statisztikailag elfogadható szezonját. A tehetsége elvitathatatlan, képességei alapján karcolja a franchise playerek szintjét. Könnyen hozza helyzetbe magát, a betörései életveszélyesek, ugyan nem az az előzékeny típus, mégis jó szeme van a társak kiszolgálásához. A liga egyik legvéresebb kezű hóhérja, gyakorlatilag a meccsnyerő az egyetlen dobásfajta, amit kiemelkedő hatékonysággal szállít. Védekezésben hajlamos pihenni, pedig az alkata alapján áthatolhatatlannak kellene lennie. Minden bizonnyal februárig kap türelmi időt, ha nem tolja kellően a szekeret, Ujiri a nyakába akasztja az eladó táblát…

Alulteljesítők

Dwane Casey egy év alatt megöregedett. Évtizednyit. És vele öregedtünk mi, drukkerek is. A csonka idényben igazi kőtörő filozófiával hasogatott szíjakat a torontói hátakból, smirgliszerű mentalitást hozottvédekezésben, a ligában a kinevezése előtt közröhej tárgyát képezte a raptorok hátrajátéka. Casey 66 meccs alatt a liga első harmadába vezényelte a gárdát – legalábbis ezen a téren -, az elmúlt idényre azonban ebből semmi sem maradt. A kócs teljesen kiesett a szerepéből, nem voltak szépen felrajzolt, megjegyezhető figurák, hiányzott az egyes játékosok erősségeire építő stratégia, egyszóval minden, amit egy edzőnek produkálnia kellett volna.

Reménységek

Jonas Valanciunas, aka White Howard, aka Jonas Christ Superstar, Toronto legújabb szuperhőse. Európában nincs díj, amit még ne nyert volna meg, ledózerolta az idei nyári ligát, a személyisége miatt nem csupán közönség-, de a csapattársak kedvence is. Übertehetség, kivételes munkamorállal. Centerekhez képest ritka finom keze van, a litván vérnek köszönhetően nem riad vissza senkitől és semmitől, nem ismeri az elveszett lepattanó fogalmát. Mozgékony, ugyanakkora a bivalyerős lábak miatt hátul brutális lesz a jelenléte, ha megtanulja, hogy nem kell mindenáron a labda eltakarítására törekednie a hatékony védekezéshez. Az uborkaszezonban rendesen kipattintották, a fizikumára idén már nem lehet panasz, talán a bírók respektjét is kivívja, akkor határ a csillagos ég. Ahogy ő mondta, a cél az, hogy a legjobb legyen az NBA-ben is…

Kilátások

Szerző: Molnár Ádám

Dátum: 2013. 10. 28.