NBA 2010-11 – KÖZÉPSŐ

CHICAGO BULLS
ahogy Tóth Attila látja

Érkezett: Carlos Boozer(Jazz, szabadügynökként), Kyle Korver(Jazz, szabadügynökként), Ronnie Brewer(Grizzlies, szabadügynökként), C.J. Watson(Warriors, szabadügynökként), Kurt Thomas(Bucks, szabadügynökként), Keith Bogans(Spurs, szabadügynökként), Omer Asik(2008-as draftee)
Távozott: Kirk Hinrich(Washington, csere), Ronald Murray(szabadügynökként), Brad Miller(Houston, szabadügynökként), Hakim Warrick(Suns, szabadügynökként), Devin Brown(szabadügynökként), Jannero Pargo(Hornets, szabadügynökként)

Az eddigi felsorolásból is világosan látszik, szinte teljesen kicserélődött a Bulls. Chicago azon kevés városok egyike volt, amelyeknek papíron esélye volt LeBron Jamest, Chris Bosht és Dwayne Wade-t is leigazolni. Ugyan egyik sem jött össze, ám a Bulls-drukkerek mégsem lehetnek elégedetlenek, valószínűleg így is kategóriát javult a tavaly pontosan 50%-ra és tükörsima elsőkörös kiesésre elég csapat.

Továbbra is Derrick Rose szab fazont a támadásoknak és pont ott sikerült erősíteni, ahol eddig gyenge pontok voltak. Hakim Warrick “helyett” például a liga egyik legjobb pick-and-roll erőcsatárát, Carlos Boozert hozták, aki pontszerző magasemberként olyas valami, ami a Bullsnál évek, évtizedek óta hiánycikk. Ráadásul játékstílusa Rose-zal teljesen összeillik, ennek megfelelően a tavaly kezdő Taj Gibson idén csak csere lesz alapjáraton. Tavaly az egyik legrosszabbul hármasozó csapat volt a Chicago és erre is reagált a vezetés. Először J.J. Redicket próbálták megszerezni az Orlandótól, ám a Magic tartotta a Bulls ajánlatát, ezután azonnal leigazolták a liga egyik leghalálosabb triplavetőjét, Kyle Korvert. Pontos dobásai mellett nagyon megkönnyítheti a pályán lévők dolgát támadásban, hiszen róla nem lehet büntetlenül besegíteni. A palánk alatti szekció nem csak Boozerrel bővült, érkezett a veterán Kurt Thomas, aki Brad Miller rutinját pótolhatja, Omer Asikot pedig 2008-ban a draft után szerezte meg a Bulls a Portlandtől és elérkezett az idő, hogy áttegye székhelyét Európából a friss világbajnoki ezüstérmes. A Bulls előző generációjának egyik utolsó alapembere, Kirk kapitány is távozott(így csak Luol Deng maradt hírmondónak az egykor nagy reményekkel induló csapatból), az ő helyét egyrészt a kiváló védő, Ronnie Brewer, másrészt a Golden State-től érkező villámgyors combo-guard, C.J. Watson fogja átvenni, míg Keith Bogans rutint és stabilitást igyekszik majd adni a padról.

Talán még a játékosoknál is fontosabb erősítés lehet, hogy új vezetőedző ül majd a kispadon. Tom Thibodeau a Boston segédedzői posztját hagyta ott, hogy életében először vezetőedző lehessen. Eddigi állomáshelyein mindenhol látható és eredményes munkát végzett az eddig csak a védekezésért felelős szakember(Houston, New York, Boston). Az utóbbi két év jellegtelen játéka után ez mindenképpen bíztató előjel még akkor is, ha egyelőre kérdéses, mire képes, amikor a támadóoldal taktikájáról, a meccsek előtti motiválásról, illetve a meccsen történő taktikázásról van szó. A játékosok mindenesetre nagyon pozitívan nyilatkoztak róla az előszezont és az edzőtábor során.

A Bulls szezonja a sérüléseken fog múlni. Boozer nem kevesebb, mint 22 meccset hagyott ki évente a Utah-ban eltöltött hat éve alatt és kéztörés már biztosan nem játszik az alapszakasz első egy hónapjában. Joakim Noah további 5 évre aláírt, ám a tavalyi lábsérülése még elő-előjön, illetve Ronnie Brewer térdszalagsérülése ismét kiújult, így szinte a teljes előszezont ki kellett hagynia. Ha egész szezonban ez lesz a jellemző, nem sokat léptek előre és éppencsak be fognak jutni a rájátszásba. Amennyiben viszont Boozernek ez lesz az a pár meccs, amit minden évben kihagy, Brewer pedig teljesen felépül, ne számítsunk 50 győzelemnél kevesebbre.

Várható kezdőcsapat: Rose-Brewer-Deng-Boozer-Noah

CLEVELAND CAVALIERS
ahogy Takács Dávid látja

Érkezett: Ramon Sessions, Ryan Hollins (Minnesota Timberwolves), Joey Graham (Denver Nuggets), Christian Eyenga (DKV Joventut)
Távozott: LeBron James, Zydrunas Ilgauskas (Miami Heat), Delonte West (Boston Celtics), Shaquille O’Neal (Boston Celtics), Sebastian Telfair (Minnesota Timberwolves)

Egy beharangozó kreálásakor igyekszik az emberfia valami biztatót írni a szurkolók számára, ám ez a Cleveland kapcsán egyáltalán nem ígérkezik könnyű feladatnak. Így van, természetesen LeBron James, sokak szerint az NBA legjobb játékosának távozására célzok. 7 esztendő után mondott nem túlságosan elegánsnak nevezhető búcsút a 2003-as draft első választottja, persze gyorsan tegyük hozzá: az eredménytelenség elég komoly érv. Mindenesetre, ahogy James tette, úgy a Cavaliersnek is tovább kell lépnie, és leraknia valamit az asztalra.

Nem lesz egyszerű. A csapat gyakorlatilag vezér nélkül maradt, és az érkezettek listájára rápillantva sem mondhatnánk, hogy igazán komolyan erősített volna a Cavs. A már említett vezetői beosztás várhatóan a mostanság talán kissé sokat szidott Mo Williams és Antawn Jamison között fog megoszlani. A rendkívül pontérzékeny duó valószínűleg uralni fogja csapata támadójátékát, és a pontszerzés terén feltehetőleg jelentős támogatásra számíthatnak majd a fiatal JJ Hicksontól és Daniel Gibsontól. Utóbbi kettő számára annyira talán nem is jön rosszul a csapat gyengülése, hiszen végre lehetőségük nyílik a kiugrásra. Hickson az előszezon során máris dupla-duplákkal bizonyítja: lehet majd rá számítani. Gibson a padról adhat majd komoly (tripla)löketet a csapatnak. Az érkezettek közül Ramon Sessions neve érdemel említést, a Minnesotától jött kisemberrel legalább az irányító poszt tűnik késznek.

Összességében a támadó térfélen nem tűnnek teljesen elveszettnek a Lovagok. Leszámítva a brusztolós Varejaot, nincsenek azonban igazán jó védők a csapatban, így ezen a téren is komoly feladat hárul az új edzőre, Byron Scottra. Ha a játékosok bizonyítási vágyát megfelelő mederbe tereli majd, jó esélyük lehet rá, hogy legalább ne a liga sereghajtói közé tartozzanak.

A Cleveland Cavaliers idei teljesítményét nehéz megjósolni, sokan 20-30 győzelmet előlegeznek meg nekik. Ennél azért lehetünk egy fokkal optimistábbak is, de nagy meglepetés lenne, ha végül a rájátszás közelében végeznének.

Várható kezdőcsapat: Mo.Williams-Parker-Moon-Hickson-Varejao

DETROIT PISTONS
ahogy Futó Csaba látja

Érkezett: Will Bynum (újraszerződött), Ben Wallace (újraszerződött), Tracy McGrady (Knicks, szabadügynökként), Greg Monroe (draft 1/7), Terrico White (draft 2/36)
Távozott: Kwame Brown (Bobcats, szabadügynökként)

“Nehéz mit mondani egy sikerekhez szokott Detroit-szurkolónak egy ilyen hányatott szezon után, mint a 2008-2009-es évad” – így kezdtem tavaly a mondókámat, mit mondjak most? 27-55, erre volt képes a legénység, ez azt hiszem mindent elmond a csapat szezonjáról: 2001 óta nem kapott ki ötvennél többször egy idény alatt az együttes, meg úgy összességében a legpocsékabb mutató ez az elmúlt 16 évben.

Rip Hamilton, Tayshaun Prince és Ben Gordon még sosem bajlódott ennyit sérüléssel, mint tavaly, így a csapat húzóembere Ben Wallace volt pályán belül és kívül egyaránt, emiatt többen is megszellőztették már detroiti berkekben, hogy akár edzősködésre is adhatná a fejét, miután visszavonul. Ezt nyugodtan írhatjuk jövő időben, mivel a 36 éves, sokat megélt veterán úgy döntött, további két évig segíti a Dugattyúsokat.

Többek lettünk egy Tracy McGradyvel is, aki egy évre szerződött le, míg Wallace mellett Will Bynum és Chris Wilcox is hosszabbított. A drafton a hetesszámú cetli volt Joe Dumars kezében, az utóbbi időben a szurkolók céltáblájává váló általános igazgató végül Greg Monroe-ra csapott le. A fiatal magasember a Georgetown egyik kiválósága volt, nagy erőssége, hogy rengeteg asszisztot oszt ki. A Nyári Ligában eleinte még akadozott a gépezet, később azonban megvillantotta azon képességeit, amelyek miatt a szakírók többször is ódákat zengtek róla. Rajta kívül Terrico White érkezett a játékosbörzéről, aki a fiatalok fotózásakor tartott rögtönzött zsákolóversenyen szabályosan elkente kortársai száját. Amúgy ő is egy shooting guard, mert belőlük ugye kevés van…

Mivel vérbeli irányítója továbbra sincs a csapatnak, így ezen a poszton Rodney Stuckey és Will Bynum tovább bizonyíthatja rátermettségét, míg a kettes poszton Hamilton, Ben Gordon, és McGrady rabolják majd egymás elől az időt és ugye még White-ot is ide sorolhatjuk, legalábbis a Summer League-ben nem volt meggyőző egyesként. Kiscsatárnak ott van Prince, az állítólag rengeteget fejlődött Austin Daye, a tavaly sokat bizonyított, ezáltal közönségkedvencé váló Jonas Jerebko és az olykor igen pontos DaJuan Summers. Erőcsatárként Charlie Villanueva (akiről Dumars úgy nyilatkozott, hogy mentálisan és keménység terén nagyot lépett előre), a már említett Greg Monroe és az olykor centerező Jason Maxiell villoghat. Centernek ott van Big Ben és az opciós jogával élő Chris Wilcox, bár Joe D a napokban azt találta mondani, hogy egy, a pálya mind a két oldalán otthonosan mozgó magasembert még szívesen igazolna. A kispadon továbbra is John Kuester dirigál majd, akiről még nem nagyon derült ki, hogy milyen képességekkel bír, ugyanis a sok sérülés miatt nevesebb szakemberek bicskája is beletört volna az előző kiírásba.

Lehet csak a szurkoló mondatja velem, de én képesnek tartom arra a csapatot, hogy bő 30 győzelemmel zárja a szezont, egy kis plusszal meg talán a rájátszásra is odaérhet – de ez már valóban hazabeszélés.

Várható kezdőcsapat: Stuckey-Hamilton-Prince-Daye-Wallace

INDIANA PACERS
ahogy Tóth Attila látja

Érkezett: Lance Stephenson (2/40), Darren Collison (New Orleans), James Posey (New Orleans), Paul George (1/10)
Távozott: Troy Murphy (New Jersey)

Nehéz eldönteni, hogy vak tyúk is talál szemet vagy Larry Bird elkezdett komolyan is dolgozni. Eddigi munkásságának köszönhetően az Indiana ugyan az NBA legpedánsabb csapata lett, ezzel egyetemben azonban egykori főcsoportdöntősből sikerült visszasüllyedniük az abszolút középszerűségbe. A nyár előtt azt is tudtuk, hogy a szabadügynök piac őket nem fogja zavarni, mivel legtöbb és legnagyobb szerződéseik 2011-re járnak le, ezt is figyelembe véve egészen olyan érzése van az embernek, hogy Bird hosszú idő után először nézhet teljes nyugalommal tükörbe. A draftról elhozták George-ot, akit a draft első körének közepén szinte az összes csapat szeretett volna, nem véletlenül, valamint azt a Stephensont, akit anno még John Wall-lal együtt is emlegettek, azonban az egyetemi teljesítménye hagyott némi kívánni valót maga után. Más kérdés, hogy Born Ready már most kilóg a sorból, a “barátnővel pofozkodunk” nem szerepel sem a Viva, sem az Indiana kívánságlistáján. Apróbb probléma, hogy egyikőjük sem hiányposztra érkezett. George előtt rögtön a csapat franchise-playere van “csak” a sorban, de Danny Granger egyre többet sérült, nem is akkora csoda, hogy már-már az utódját, de mindenképpen időnkénti helyettesét keresik. Eddig talán még mindig a szokásos langyi Pacers nyarat sikerült volna produkálni, de Chris Paul kicsit besegített. Egy kis rinya itt, telefonhívások ott és egy négycsapatos csere keretében Indianába került a tavaly Pault pazarul helyettesítő Collison, valamint a veterán Posey (aki azért fizetése miatt leginkább negatívumként szerepel minden cserével kapcsolatos elemzésben). Ehhez mindössze a rutinos, ám minden bizonnyal a szezon végén úgyis távozó Murphyt kellett feladniuk.

Ha végignézek a kereten, nagyon tehetséges. Talán csak a távozó Murphy miatt kiürült PF poszt az, ami kérdőjeles lehet a későbbiekben is, de itt még mindig nem tudjuk, mire lehet képes Tyler Hansbrough, ha egyszer hosszabb időre is egészséges tud maradni. Ettől függetlenül nem tudom elképzelni, hogy olyan ordító különbség lenne a tavalyi meg az idei Pacers teljesítménye között. Az ok pedig számomra egyértelmű: Jim O’Brien. Szívesen veszem a kommentek között, ha valaki elárulja, mit akart ez a csapat az utóbbi években játszani, mert bevallom őszintén, fogalmam sincs. A “jó védekezésből gyors indítás” nem taktika, ha 13 éves unokahúgomat megkérdezem, ő is azt mondja, hogy “kevés pontot akarok kapni és minél könnyebben kosarat szerezni”. Ehhez mondjuk a védekezést kéne összetenni legelőször. Amíg ez nincs meg, addig szerintem csak 10-12. hely között mozoghatnak továbbra is, pedig állomány alapján a 8. helyen is simán el tudnám őket képzelni.

Várható kezdőcsapat: Collison-Dunleavy-Granger-Hansbrough-Hibbert

MILWAUKEE BUCKS
ahogy Szabó Gábor látja

Érkezett: Drew Gooden ( LA Clippers), Corey Maggette (Golden State), Chris Douglas-Roberts (New Jersey), Keyon Dooling (New Jersey), Larry Sanders (draft 15.), Darington Hobson (draft 37.), Jon Brockman (Sacramento), Earl Boykins (Washington)
Távozott: Jerry Stackhouse (Miami), Luke Ridnour (Minnesota), Kurt Thomas (Chicago), Charlie Bell (Golden State), Dan Gadzuric (Golden State), Francisco Elson (Utah), Royal Ivey (Oklahoma City), Primoz Brezec (Samara BC)

Tavaly az év meglepetéscsapata volt a Bucks, amely 46-36-os mutatóval a keleti hatodik helyen végzett és 2001 óta először bejutott a Playoffsba. A gond csak annyi volt, hogy Andrew Bogut nagyon súlyos sérülést szenvedett még az alapszakaszban, ezért kezdőcentere nélkül kellett harcolnia a Szarvasoknak a Hawks ellen az első körben. Ugyan a továbbjutás nem sikerült, de már az is bravúrnak számított, hogy a sokkal erősebbnek titulált Hawks ellen hét meccsig jutott Scott Skiles együttese.

A nyár nagy kérdése volt, hogy a csapat tud illetve akar-e hosszabbítani az év közben megszerzett John Salmons-szal aki a gárda egyik vezérévé nőtte ki magát. Szintén fontos döntés volt, hogy a drafton kit válasszon a csapat a 15. joggal illetve hogy a PF poszton tátongó űrt ki fogja betölteni. John Hammond, a csapat GM-je nem is habozott sokáig: elsőként elcserélte Dan Gadzuric lejáró szerződését az elégedetlenkedő Charlie Bellel együtt a Warriors-os Corey Maggette-ért cserébe. Nagyon merész húzás volt, hiszen Maggette koránt sem könnyű természetéről híres és Skiles rendszere ugye vasfegyelmet követel. Idővel biztosan elválik, hogy mennyire volt jó döntés az erőember Wisconsinba költöztetése.

Még a szabadügynök-piac megnyitása előtt Hammond egy másodikkörös pickért megszerezte a Netstől Chris-Douglas Roberts-et, aki még tovább mélyíti a kettes posztot. CDR kitörő örömmel fogadta a hírt és érkezése óta nagyon jól összebarátkozott Jenningsszel és a többiekkel.
A következő lépés is villámgyors volt Hammondtól, hiszen a szabadügynök-igazolás első pillanatában lecsapott Drew Goodenra, akit már tavaly is a Buckshoz akart hozni a szakember. Gooden öt évre kapta a maximum MLE-t, tehát összesen 32 millió dollárt fog majd keresni. Az anyagiak sokakat megbotránkoztattak, főleg hogy a magasember kilencéves NBA pályafutása alatt a Bucks a kilencedik csapata.

A drafton a csapat azt a Larry Sanderst választotta, aki fizikai adottságaival és atletikus képességeivel lenyűgözte a vezetőséget a draft előtti edzéseken. A második körben Darington Hobson és Tiny Gallon került a Szarvasokhoz, míg Jerome Jordan játékjogát eladták a Knicksnek.
A Maggette-csere és Gooden leigazolása után már lehetett tudni, hogy Hammond nem fog spórolni és minden áron meg akarja majd tartani Salmonst is. A hátvéd végül egy ötéves, 39 millió dolláros szerződést írt alá, aminek utolsó egy vagy két éve csapat opció.
Ezt követően egy kisebb tranzakcióval Milwaukeeba került Jon Brockman, cserébe Darnell Jacksont küldték Sacramentóba. Brockmannel a csapat azonnal egy hároméves, 3 millió dolláros szerződést kötött.

Még két jelentősebb igazolása volt ezután a csapatnak: a hátvéd szekció erősítésére érkezett a veterán Earl Boykins – Keyon Dooling páros, amelynek előbbi tagja egy, utóbbi két évre kötelezte el magát Milwaukeeban.

Így kialakult a Bucks végleges kerete, ami vitathatatlanul az egyik legmélyebb roster a ligában. Ha Bogut egészséges tud maradni és Jennings hozza a tavalyi Playoffban mutatott formáját, akkor idén is aktuális lesz a Feer The Deer szlogen. A kérdés, hogy Skiles edző mennyire tudja összerakni a csapatot és hogy lesz-e akkora összhang, mint tavaly májusban.

Várható kezdőcsapat: Jennings-Salmons-Delfino-Gooden-Bogut

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2010. 10. 26.