Annak ellenére, hogy csapatuk a harmadik helyen választhatott a minnesota szurkolóknak borongós hangulatú draft elé kellett nézniük. A nagy nap előtti héten szárnyra kapott pletykák szerint ugyanis a vezetőség beleszerelmesedett a UCLA egyetem alulméretezett palánk alatti játékosába, Kevin Love-ba. Szomorú hír volt ez azok számára, akik már képzeletben kedvenc csapatuk mezébe öltöztették a harmadik hely várományosát, OJ Mayot. Majdnem egy évvel később viszont úgy tűnik Kevin Love megszerzése (elcserélték érte Mayot) egy szolid húzás volt, amivel a legvérmesebb szurkolók is kezdenek megbarátkozni.

Kevin Love – Minnesota Timberwolves
11 pont, 8,9 lepattanó, 1,1 gólpassz

Soha nem volt kérdés az, hogy Love milyen sportot fog űzni. Édesapja nagyon tehetséges egyetemi játékosként szerzett hírnevet magának, majd a 70es évek elején 4 évet töltött a profi ligában. Természetes volt hogy fiait is ebbe az irányba terelgeti.

Nem volt nehéz dolga, hiszen Love már egészen kis kora óta imádta a kosárlabdát. Ahogy a legtöbb fiúgyermek ő maga is az iránt érdeklődött, ami iránt az apja. Amikor csak tehette az idősebbik Love által az évek során beszerzett kosaras videókat, meccseket leste. A mesék helyett ő még születésnapjára is régi meccseket kért, amiket újra és újra lejátszva leste a passzokat, a cseleket, a mozdulatokat. Ez jelentette számára az útmutatót a gyakorláshoz.

A szervezett kosárlabdával a bátyja edzésein ismerkedett meg, ahol tehetsége hamar kiemelte a szürkeátlagból. A javarészt 2-3 évvel idősebbekből álló mezőnyben is tisztességesen helytállt. Lelkesedése soha nem lankadt, és a többiekkel ellentétben már nagyon fiatalon, nagyon komolyan vette a sportot, aminek egyenes ágú eredménye a rendületlen fejlődésen kívül az volt, hogy neve egyre ismertebben csengett kosaras körökben.

Középiskolás karrierjét tehetséges sokoldalú magasemberként kezdte meg. Erős fizikai felépítése és az ezzel párosuló vajkéz, valamint az ereiben csordogáló kosaras gének remek játékossá emelték. Már amennyire egy 14 éves fiatal remek lehet. Ő a már ekkor alá tuszkolt dicséretekkel teli vonatokra nem ült fel, egyre többet akart kihozni magából. Ahogy egy interjú során mondta:

"Elhatároztam, hogy már nem csak jó játékos akarok lenni, hanem sokkal inkább nagyszerű."

Nem bízta a véletlenre a dolgot, nagyon jól tudta, hogy mit kell tennie. Minden reggel suli előtt szénhidrát gazdag reggelivel és egy fehérje turmixszal (tudatos táplálkozás tizenévesen!), valamint egy kis erősítéssel párosított dobóedzéssel kezdte a napot. Amikor a tanítás után visszament a csarnokba, már egy edzéssel a többiek előtt járt. 

A lendületes és folyamatos fejlődés egyre fényesebb jövőképek felé mutatott, aminek hatására az elérendő célok is folyamatosan változtak, a mércét hónapról-hónapra magasabbra állították. A szülők se hagyták magára tehetséges fiukat. Úgy látták jónak, ha személyi edzők fogadnak mellé. A tinédzser reménységgel szakember foglalkozott, és megkezdődött karrierjének tudatos, verejtékben gazdag építése.

A kemény munka meghozta a gyümölcsét. Csapata vezéregyéniségévé vált, uralta a középiskolás mezőnyt, és az amatőrbajnokságban (AAU – javarészt középiskolás és nem profi játékosok mezőnye) is nagyszerű eredményeket ért el a Portland Elite Legends-el. Egy kisebb kanyar viszont becsúszott az exponenciálisan növekvő karriergörbéjébe, amikor elfogadta a Reebok ABCD camp névre hallgató, középiskolás tehetségeket összeeresztő nyári kosártábor meghívását. A baj itt is a háttérből mindent irányító marketinggel volt. Ameddig ezt a tábort a Reebok cég támogatta, addig a Portland Elite Legends-et a Nike. A kettő nem volt összeegyeztethető, így gyakorlatilag kirúgták a csapatból. 

Kevin azonban nem bánkódott sokáig, és mivel kérői is akadtak szép számmal, egy új kerethez csatlakozott, amellyel 45-0-s makulátlan mérleggel szanaszét verték a mezőnyt, és ő maga is több MVP díjat zsebelt be. Mindeközben a középiskolás bajnokságban is úgy taposta szét ellenfeleit, mint egy úthenger, így nem meglepő, hogy egyre több és egyre nevesebb egyetemek jelentkeztek be érte.

A lista hosszú volt, ő viszont csak két lehetséges célpontot vett komolyan számításba. Az egyik a North Carolina a másik a UCLA egyetem. Egészen addig nem tudott dönteni, ameddig nem látogatta meg a UCLA-t, ahol egy élő legendával John Woodennel is találkozhatott. Több mint egy órát beszélgettek, ami után nem volt számára kérdés, hogy mely egyetem színeit fogja erősíteni.

"A Wooden edzővel való találkozás egy nagyon fontos tényező volt a döntésemben" – emlékezett vissza egy interjú során Love.

Mindig hangsúlyozta, hogy ő elsősorban a kosárlabdára akar koncentrálni, és egy olyan csapatot választott, ahol jó edzők kezei alatt minőségi játékosokkal a keretben komoly eredményeket érhetnek el, de azt ő maga se rejtette véka alá, hogy az angyalok városa a világ leghálásabb helye egy ünnepelt sportoló számára. Örült hogy belekóstolhat a hollywoodi életbe. 

"A lányok itt nagyon csinosak és elég nagy a választék. Nyilvánvalóan azért vagyok itt, hogy kosárlabdázzak, de ha keményen dolgozom a többi velejáró is jönni fog."

A szóbeli megegyezés után is ott folytatta, ahol abbahagyta. A 2007-es év végzősei között az egyik legjobb játékosként tartották számon. Viszont minél jobban előtérbe van valaki, annál nagyobb a sebezhető felület rajta. Ő sem volt kivétel. Hiába átlagolt 36 pont 17 lepattanót meccsenként, több ízben is támadták a szakértők magasságbeli korlátai és az ezzel párosuló testessége miatt, mondván, hogy nincs meg a magassága a center poszthoz, viszont nem elég fürge a mezőnyjátékhoz. Sejteni lehetett, hogy egyetemi szinten bőven megállja majd a helyét, de kérdőjeleket dobtak NBA karrierje elé.

Nem csak a média, és a szakértők kezdték ki, hanem a UCLA egyetem diákjai is. Még mielőtt megkezdte volna tanulmányait, készítettek egy honlapot, ahol felsorakoztatják az okokat, amiért nem szeretnék, hogy náluk tanuljon.

Love edzésmoráljából ezek a dolgok semmit sem vettek vissza, sőt arra sarkalták, hogy a hiányosságait javítsa, és a támadásoknak ne hagyjon alapot. Az elvárásoknak megfelelően, a kritikus szemeket kiszúrva első meccsén egy 22 pont 13 lepattanós szinte makulátlan teljesítménnyel (mindössze két dobást hibázott) robbant be az NCAA világába.

Nagy magabiztossággal és viszonylag kis hullámzásokkal hozni is tudta a szép statisztikai mutatókat, aminek köszönhetően egyre több figyelmet irányított magára és csapatára. Az elvárásoknak megfelelően uralta a mezőnyt, és szinte hónapról hónapra jelentek meg új elemek a játékában. Látszott, hogy komolyan foglalkozik teste NBA baráttá formálásával, és ezzel egyidejűleg a mezőnyjátékával. Egyike volt azon játékosoknak, akikről tudvalevő volt, hogy az első év után belevetik magukat a mélyvízbe.

Amikor azonban a szezon nem úgy sikerült, ahogy azt az egyébként bajnokesélyes csapattól elvárták, sokan kezdtek bizakodni benne, hogy Love maradni fog még egy évet kipipálni a befejezetlen ügyeit. Ő azonban másként gondolta, és 2 héttel a márciusi őrületet követően bejelentkezett az NBA draftra.

Tisztában volt vele, hogy a játék mely elemében kell fejlődnie, és hogy a profi csapatok edzésein elsősorban a mezőnyjátékára lesznek kíváncsiak. Élete innentől kezdve ennek jegyében telt. Táplálkozási szakértő felügyelte a megfelelő étrendet, és külön egyéni képzést kapott egy amolyan felkészítő táborban, ami tulajdonképpen egy személyre szabott alapozásnak felel meg.

A nyílt edzéseken el is kápráztatta a médiát és az érdeklődőket. 1 hónap után már feltűnő volt a súlyvesztesége illetve a többlet izommá való átalakulása, és a biztosabb távoli dobása. Az egyik edzésen egy bizonyos ponton 10 egymás követő NBA hármast értékesített különböző pontokról. Szép teljesítmény ez egy a palánk alatti brusztolásáról és a körtében való forgolódásáról híres játékostól.

Amikor a draft előtti héten a Minnesota Timberwolfes magánedzésén vett részt, szó szerint levette a lábáról az egész szakmai stábot. Egyértelmű volt számukra, hogy ez a képzett és igen sokoldalú energiabomba tökéletesen beleillik elképzeléseikbe. A rájuk szálló rózsaszín köd nem akart feloszlani és a draft napján mindent elkövettek, hogy megszerezzék kiszemeltjüket.

Love már a nyári ligában is kivillantotta oroszlánkörmeit. Az ellenfelek egyszerűen nem tudtak vele mit kezdeni, társai hibáit rendre javította. Úgy kapkodta a támadó lepattanókat mintha visszadobták volna a középiskolások közé. 18 pontja mellett majdnem 14 lepattanót átlagolt, és szembeötlő volt, ahogyan kimagaslik a mezőnyből. A szkeptikusok is egyre jobban szemügyre vették, és kezdték belátni, hogy ez a srác nagyon hasznos, és bizony elég ügyes.

A szezonrajtra teljesen fitten, igen jó formában érkezett, de a számok nem álltak mellé. Alkalmankénti jó teljesítményeit sorozatos gyenge meccsek követték, ráadásul a csapat is csak szenvedett. A többi újonchoz képest nehezebben tudott alkalmazkodni a heti 4 vagy akár 5 meccshez, és hiába igyekezett, játéka – elsősorban a támadó térfélen – görcsössé vált.

"A dobásaim egyszerűen nem akartak beesni, nem értem oda a lepattanókra, egyáltalán nem voltam valami hasznos" – nyilatkozta az adott időszakról.

December derekán azonban rendre kétszámjegyű lepattanó landolt a kezében, és szépen fokozatosan a dobásai is sülni kezdtek. Januárban már rengeteg dupla-duplával kényeztette a szurkolókat, ráadásul a győzelmeket is kezdtek gyűlni. Egyre kényelmesebben érezte magát a csapatban betöltött szerepével, és magabiztosan hozta azt a produktív játékot, amit tőle elvártak. Al Jefferson kiválása után viszont igazi húzóemberré lépett elő, és bérletet váltott a kezdő ötösbe is. A dolgok odáig fajultak, hogy neve több médiumban is felmerült az év újonca választás kapcsán.

Nyilvánvaló hogy idén nem elég az üdvösséghez (ROY) az amit fel tud mutatni, de miután az NBA potenciálját rejtegető köd eloszlott, és tisztázódott hogy van helye a legmagasabb szinten is, megállapíthatjuk, hogy egy nagyon szorgalmas és szimpatikus játékossal gazdagodott a liga.

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2009. 04. 09.