Houstonban Harden szupersztár státuszba emelkedése és Superman 2013-as érkezése óta nem titkoltan a bajnoki cím a cél. Az idei Nyugati Főcsoportdöntőjük és a kiválóan sikerült offszezonjuk után azonban az idei lesz az első évad, amikor ezt már nem csupán ők állítják magukról, hanem a hozzáértők is elismerik.
Sikerült egyben tartaniuk a csapat magját, így végre úgy vághattak neki az edzőtábornak, hogy nem kell megint új csapatot építeniük, miközben kulcsjátékosaik egy évvel ismét összeszokottabbak lettek. A dolguk azonban az előttük álló kampányban sem lesz könnyebb, hiszen a Nyugat Durant felépülésével és a Spurs, valamint a Clippers durva nyári megizmosításával tovább erősödött, arról nem is beszélve, hogy még mindig a GSW a „team to beat”, és közben a Grizzlies-t is botorság lenne leírni. Szóval a „West is the best” szlogen tovább él, és ember legyen a talpán, aki megjósolja, melyik nagyágyú marad a végén talpon, de tény, erre jó esélye van a rakétáknak is.
Mit csináltak nyáron?
A 18 (!) szűk esztendő után végre ismét Nyugati Főcsoportdöntővel (előtte pedig a csapat történetében először Southwest Division elsőséggel) záruló fantasztikus előző idény végeztével sokáig csendben csordogált az uborkaszezon Houstonban, de mielőtt a szurkolók elégedetlenkedni kezdtek volna, megnyugtatásképpen gyorsan sikerült a vezetőségnek az idei nyári szerződésekhez képest diszkont áron megtartaniuk Patrick Beverley-t, Corey Brewert és KJ McDaniels-t.
Aztán ahogy az lenne szokott, Daryl Morey, a Rockets mindig agilis GM-je megrázta magát, és július végén robbant a bomba: sikerült fillerekért (Joey Dorsey, Nick Johnson, Kostas Papanikolau) és egy 2016-os elsőkörös draftjogért cserébe megszereznie a Nuggets problémás, ámde kétségkívül tehetséges irányítóját, Ty Lawsont, aki a hírek szerint túl van a rehabon, és nem csupán jó formának örvend, hanem remekül is érzi magát McHale keze alatt, és barátai (Harden, Brewer) társaságában.
Rajta kívül sikerült még veterán minimumért megtartaniuk a 37 évesen is életveszélyes Jason Terry-t, ugyanennyiért megszerezniük a padról hiányzó pontokat várhatóan szállító Marcus Thorntont, és úgy tűnik, megint jól választottak a drafton is, hiszen idővel mind Sam Dekker, mind a zsenge életkora ellenére már emberéletet is mentő Montrezl HarrelL hasznos tagja lehet majd a rotációjuknak.
Mit várunk tőlük idén?
Nagyjából ugyanazt, amit az előző szezonban már végrehajtottak: vagyis, hogy végig harcban lesznek az NBA legnehezebb, és idén általuk először megnyert Délnyugati divíziójának a koronájáért, illetve a rájátszásban is az idei évhez hasonlóan vitézkednek majd. Talán a franchise rekord 58 alapszakasz-győzelmet is beállíthatják, vagy megdönthetik rendkívül mély keretükkel, amelyben ha a tavalyi szezonnal ellentétben Howard is egészséges tudna maradni, akkor kétségkívül rendkívüli potenciálok vannak.
Legjobb forgatókönyv:
21 év után újra bajnoki címet ünnepelnek Houstonban, vezérük, James Harden pedig végre bezsebeli jól megérdemelt MVP-címét.
Legrosszabb forgatókönyv:
Elsőkörös bukta a kőkemény Nyugaton, ami ha nem sikerül a reguláris szakaszban az 1-2. helyek valamelyikén végezniük, nem is annyira lehetetlen, tekintve, hogy a West 1-6. pozíciójára előzetesen determinált csapatok (GSW, SA, LAC, OKC, HOU, MEM) közül bármikor, bármelyik legyőzheti a másikat (lásd idén a 3. LAC továbblépését a címvédő, de „csak” 6. SA ellen), és biztos elsőkörös továbbjutást várhatóan közülük csak azok remélhetnek, akik a 7-8. helyen végző, papíron relatíve „gyengébb” csapatokkal néznek majd a 1st roundban farkasszemet.
Eddigi sorrendünk: