A „sötét ló” kifejezést rendszerint olyan versenyparipákra használják, amelyekben ott motoszkál a váratlan győzelem lehetősége. Bár egy valamirevaló bika szinte bizonyosan felhorkanna az összehasonlítás miatt, úgy érzem, hogy a 2015-2016-os Bullsra tényleg leginkább a fent említett kifejezés illik. Hiszen, ha végignézünk a kereten és azt kizárólag a játékosok tehetsége és sokoldalúsága alapján próbáljuk górcső alá venni, nincs okunk azt feltételezni, hogy Chicago talán legillusztrisabb professzionális sportcsapatának az esélytelenek nyugalmával kellene harcba indulnia. Ahogy azonban általában lenni szokott, a helyzet ennél egy kicsivel most is árnyaltabb. Ami vitathatatlan, ha a bikáknál minden jól alakul, mondjuk a 2014-2015-ös Warriorshoz hasonlóan, a határ akár a csillagos ég is lehet, de minimum az ionoszféra.
Mi történt tavaly?
Ahogy 2010 óta mindig, a csapat 2014 őszén is karakán vezetőedzőjével, Tom Thibodeauval vágott neki a szezonnak. Míg ez a tény 2010, 2011 környékén szinte egyöntetűen mosolyra fakasztotta volna a csapat szurkolóit, az utóbbi két évben már ők is megosztottá váltak. A Bostonnál segédedzőként 2008-ban bajnoki címet ünneplő mester mindig is keménységéről és „no-nonsense” attitűdjéről volt híres, amibe azonban beletartozott az is, hogy játékosait bizony nem igazán kímélte. A csapat sztárjai is rendszeresen jóval 30 perc feletti játékidőt átlagoltak, ami bár normál esetben nem feltétlenül lenne probléma, egy olyan sérülékeny csapatnál, mint a Bulls, nem bizonyult valami produktívnak.
Ezzel pedig rá is tértünk a tavalyi – és úgy általában a 2010-es években eddig látott Bulls – legnagyobb problémájára, a játékosok sajnálatos módon inkonzisztens egészségi állapotára. Derrick Rose, a 2011-es MVP sorozatos megpróbáltatásairól mindannyian tudunk, ami ennél is nagyobb baj azonban, hogy a csapat másik alappillére, a 2013-2014-es szezonban az év védőjének választott Joakim Noah sem tudott stabilan egészséges maradni az utóbbi időszakban. A csapat így rendkívül hullámzó teljesítményt nyújtott, egészségesen olykor világverő alakulatnak tűnve, hogy aztán legjobbjai kiválásával a „futottak még” kategória nihiljébe süppedjen.
A tavalyi szezon tökéletesen rávilágított erre a jelenségre. A csapat 50-32-es mérleggel, a harmadik helyen zárta az alapszakaszt, egy győzelemmel megelőzve a Toronto Raptors gárdáját. A Bikák így a Milwaukee Bucks együttesével néztek farkasszemet az első körben. A párosujjú patások külön versenyéből végül a Bulls került ki győztesen, 4-2-vel abszolválva a párharcot, de már akkor sejteni lehetett, hogy a döntőbe jutás borzasztóan nehéz lesz. A következő körben a Cleveland Cavaliers csapata következett, és bár a bikák közel álltak a 3-1-es vezetés megszerzéséhez, végül 4-2-re alulmaradtak egy olyan Cavs ellen, amely három legjobb játékosából kettőt is nélkülözni kényszerült a sorozat szinte teljes egészében.
Mit csináltak a nyáron?
Ami a nyári mozgásokat illeti, a Bulls meglehetősen visszafogott volt, de az igazság az, hogy sokadik ránézésre is van ráció abban, amit csináltak (illetve inkább abban, amit nem csináltak). Még tavaly nyáron sikerült áthozniuk a szerb-spanyol erőcsatárt, Nikola Miroticot. A 208 centiméter magas játékos bár inkonzisztens újonc szezont futott, tehetségéről mindenképpen tanúbizonyságot tett és minden valószínűség szerint készen áll a nagyobb feladatokra is. Másik fontos fiatal láncszem lehet Doug McDermott, aki ugyan nem játszott túl sokat a tavalyi (szintén rookie) szezonja során, az idei előszezon alatt valósággal brillírozik.
Továbbra is a csapat kötelekébe tartozik majd a harmadik NBA szezonjára készülő Tony Snell, akiben sokan már az új Luol Denget vizionálják. Ezekre a főként másodéves fiatalokra nyilvánvalóan nagy szerep fog hárulni, és jelentősen befolyásolják majd, hogy a Bulls meddig érhet. Ha már fiatalok, a csapat draftolta az erőcsatár poszton bevethető Bobby Portist is, továbbá áthozták Cristiano Da Silva Feliciot, egy rendkívül atletikus 23 éves brazilt, aki a telített PF poszton vélhetően nem sok vizet zavar majd. Játékos oldalon a legfontosabb lépés valószínűleg Jimmy Butler újraigazolása volt. Az ötödik szezonjára készülődő dobóhátvéd-kiscsatár egészen elképesztően kosarazott tavaly, olyan képességeket megmutatva magából (elsősorban pontszerzés terén), amelyek meglétét korábban kevesen tartották realisztikusnak.
A szezon végén a legtöbbet fejlődő játékosnak járó díjat is besöprő sokoldalú mindenes a következő 5 évben 95,5 millió dollárt kereshet majd. Butler mellett a csapat két veteránját, Aaron Brooksot (1 évre 2,25 millió dollárért) és Mike Dunleavyt (3 év, 14,4 millió) is sikerült visszacsábítani, ami fontos lehet egy hosszabb playoff menetelést tervező csapatnál. Ami talán ezeknél is lényegesebb információ azonban, hogy a vezetőség elengedte (politikailag kevésbé korrekten, páros lábbal kirúgta) a csapat edzőjét, az erőskezű Thibodeaut, helyére Fred Hoiberget szerződtetve. Az aranykorszak lezárása utáni évben Chicagóba kerülő korábbi dobóhátvéd az utóbbi öt évben az Iowa State egyetemi gárdáját trenírozta (legutóbb a legjobb tizenhatba vezetve őket), és kérdéses, hogy mire megy majd az NBA-ben.
Mit várhatunk tőlük idén?
A legtöbb szakértő 49-50 győzelem környékére lövi be a csapatot, amely első blikkre reális jóslatnak tűnik. Rose betörte az arccsontját szeptember végén, de minden bizonnyal játszhat a nyitónapon. A bikák 2-4-gyel állnak az előszezonban a beharangozó megszületésének pillanatában, de ebből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. A gárda sikere vagy sikertelensége természetesen nagyban múlik majd a keret kollektív egészségi állapotán, és azon, hogy Hoiberg milyen gyorsan tudja a saját filozófiája szerint átformálni a csapatot. A „Polgármester” becenévre hallgató ex-bika Thibodeauhoz hasonlóan karizmatikus egyéniség, de állítólag könnyebb vele együtt dolgozni és a korábbi edzőnél kreatívabb támadójátékot hozhat magával.
Legjobb forgatókönyv
Rose és Noah produktív alapszakaszt futnak 70-75 meccsen pályára lépve, tökéletesen rékészülve a playoffra, miközben Butler kiváló elsőszámú opcióvá növi ki magát. Mirotic és McDermott stabilan 40% körül tripláznak, az előbbi a csapat harmadik számú opciójává, és fontos negyedik negyedes játékossá növi ki magát. Snell, McDermott, Gibson, Brooks és Porter a liga egyik legjobb padját alkotják. A csapat sokkolja az NBA-t, és több izgalmas és elhúzódó párharc után megnyeri a 2015-2016-os bajnokságot.
Legrosszabb forgatókönyv
A csapat egészségügyi problémái folytatódnak, aminek a hatására a Bulls a 2009-2010-es szezon óta nem látott közepes, 50% körüli mérleggel zár, egy elsőkörös rájátszásbeli búcsúval megspékelve a Chicagói sztenderdek szerinti pocsék idényt.
Eddigi sorrendünk: